Francesco Coccopalmerio, a Törvényszövegek Pápai Tanácsának elnöke, egy mindössze harminc oldalas új könyvet jelentetett meg február 8-án, "Az Amoris Laetitia szinódus utáni apostoli buzdítás nyolcadik fejezete" címmel. A tény, hogy a könyv a Libreria Editrice Vaticana kiadásában jelenik meg, valamint hogy a február 14-ére egy könyvbemutató sajtótájékoztatót is összehívtak a Vatikánban, azt az egyértelmű benyomást kelti, hogy a kiadvány a pápa hallgatólagos jóváhagyását bírja - hasonlóan ahhoz, hogy máltai püspökök botrány kavart útmutatását az Amoris Laetitiához maga a Vatikán saját napilapja, az L’Osservatorio Romano közölte.
A máltai püspökök útmutatásához hasonlóan Coccopalmerio könyve is az Amoris Laetitia elképzelhető legliberálisabb értelmezésévél él. Az olasz Panorama.it újságírója, Orazio La Rocca, egy a könyvről írt cikkében idézetet is közölt a könyv szövegéből:
"Az elvált és újraházasodott de facto párok, akik együttélésben vannak, bizonyosan nem a katolikus tanítással összhangban lévő házasságok mintaképei, azonban az Egyház nem fordíthatja el tőlük az arcát. Éppen ezért a Bűnbánat szentsége és az Oltáriszentség kiszolgáltatandók még azoknak az úgynevezett sérült családoknak is, legyenek bármennyien, akik bár a hagyományos házassági kánonnal nem összhangban lévő állapotban élnek, mégis őszinte vágyat mutatnak a szentségek felé a tisztázás egy megfelelő időszaka után." [kiemelés hozzáadva]
La Rocca, aki nem mellesleg a 14-ei sajtótájékoztató egyik házigazdájaként van feltüntetve, a következőkkel folytatja:
"Ez egy válasz, bármennyire közvetett is, [a Dubiára], de egyúttal egy alapos kánonjogi és egyháztani tanulmány is magának a pápának a kérésére, amit az egyik legközelebbi és leginkább meghallgatott munkatársa, Francesco Coccopalmerio bíboros, a Törvényszövegek Pápai Tanácsának elnöke (vagyis a Szentszék "igazságügyi" minisztere) készített.
...Ahogy a Vatikánban magyarázzák, egy kezdeményezés, ami azt célozza, hogy "tisztázzon" minden "aggodalmat", amelyet a tradicionálisabb körök támasztottak a házassággal és szentségek vételével kapcsolatos egyházi tanítás keserű végének védelmében...
...Igen, így tehát azok szentségekhez engedése, akik bár rendezetlen állapotban élnek, de őszintén kérik az egyházi élet teljességében való részvételüket, a nyitottság és mélységes irgalom gesztusa - ahogy a miniszteri jegyzet írja - az Anyaszentegyház részéről, aki nem hagyja magára egyetlen gyermekét sem, és tisztában van vele, hogy az abszolút tökéletesség drága ajándék, amelyet azonban nem mindenki érhet el."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése